találtam egy beszámolót egy térdkalácsficamos csivi gazdájának a tollából. idzéem az elejét:
“Tavaly nyáron örököltük meg - harmadik gazdájától - Bambit. Ekkor már fél éves volt.
Hogy pontosan mikor alakult ki nála ez a betegség, nem tudjuk. Az első hetekben még túl félénk és megszeppent volt, ezért csak óvatosan ismerkedett velünk és új környezetével.
Miután kezdett feloldódni nálunk, egyre többet futkározott és ugrált a lakásban. Mint kiderült, az ugrálást különösen szereti. Ekkor vettük észre, hogy az egyik hátsó lába néha furcsán áll. Később már mindkét hátsó lábán tapasztaltuk a jelenséget, illetve sétálás közben emelni kezdte felváltva a hátsó lábait. Utánanéztem az interneten, illetve megszerezve a tenyésztő telefonszámát, nála is érdeklődtem a betegségről. Több felől többféle információt és tanácsot kaptam. A fő kérdés az volt számomra, érdemes-e kitenni egy ilyen műtétnek a kutyát. Ami mellette szólt, hogy egyre többször ugrott ki a helyéről a térdkalácsa, és bár őt ez láthatóan nem zavarta, engem mégis aggasztott. Féltem továbbá attól is, hogy a későbbiekben a tünetek fokozódnak, és ennek hatására más, még komolyabb problémákat okoz nála. Azonban többen javasolták – a tenyésztőt is beleértve- hogy ne végeztessem el a műtétet, mert csak felesleges szenvedésnek teszem ki a kutyát, és nem garantált, hogy nem fog kialakulni újból a betegség. Ez jócskán megnehezítette a döntésem, mivel nem szerettem volna, hogy pont a műtét(ek) –vagy annak mellékhatása(i)- miatt kerüljön rosszabb állapotba. Végül hosszas tanakodás után a műtét mellett döntöttem.
Némi segítséggel, és utánajárással sikerült találnom egy specialistát. Pénz nem számított. Bár az operáció ára közel a kétszerese volt, mint máshol, úgy gondoltam a műtét sikeressége a lényeg. Kissé félve vittem el Bambit a vizsgálatra. A rendelőt már vidámabban hagytam el, mert az orvostól megnyugtató információt kaptam: egy-egy műtéttel megoldható a probléma, és többet nem lesz vele gond. Megbeszéltük, első körben a rosszabbik lábát operálja, később a másikat is megcsináltatjuk.”
tovább olvasható itt: http://www.csivava.eoldal.hu/cikkek/orokletes-betegseg—patellaficam/patella—sajat-tapasztalatom

találtam egy szemléletes ábrát a neten:
http://www.freeweb.hu/ttportal/ttportal/patlux.gif

jesszusom! miért nem lehet normális ficammente s kutyákat tenyészteni?

Az én csivavám is patellaficamos volt.Érdemes megműttetni, mert utánna teljes a gyógyulás és nem kell attól félni, hogy kiújúl a ficam.
Sajnos ennél a fajtánál ez sűrűn előfordul.

szia! és mennyire viselte meg a műtét a kis csividet? utána sokáig lábadozott?

A műtét utáni 2 nap megviselte, főleg a fájdalom.
Utánna futott, mint a nyúl 3 lábon:)) Alig lehetett utolérni:))
A patella ficam mellé még csontvésés is volt, mivel a vápát azaz a térdkalácsot mélyíteni kellett neki és egy műanyag sínt tettek be.
Ezt 1 év múlva 1 műtét során vették ki.
Megérte, mert utánna élete végéig nem volt gondunk vele.

hát azért megnyugtató, hogy - még ha egy elég megterhelő, komoly műtéttel is -, de lehet segíteni a beteg kutyákon.

Műtét után teljesen megszünnek a tünetek, vagy vannak olyan időszakok, amikor fájlalja a lábát? Az orvos azt mondta nekem, hogy műtét után az időjárástól függően előjöhet a fájdalom.