Fontos figyelmeztetés: mérete és népszerűsége miatt a csivava kedvelt áldozata a kutyáikat méltatlan körülmények között tartó kutyaszaporítóknak, ezért kölyökvásárlás előtt alaposan tájékozódjunk, és kizárólag lelkiismeretes tenyésztőtől vásároljunk.
A chihuahua nagyon megfontolja ki legyen a gazdája, de a kiválasztotthoz végtelenül ragaszkodik. Az imádott gazdát, ha kell meg is védi, természetesen nem nagy az ereje, de nagy akaraterô rejlik benne. A szeretet és a kényeztetést nagyon igényli, sôt kiköveteli. Senki ne vegyen chihuahuát, aki nem tud alkalmazkodni kutyája szeszélyeihez! Úgy tartják, hogy a kistestû kutyák nem alkalmasak a kiképzésre, ellenben a chihuahua nagyon tanulékony és türelemmel akár mini agilityre is rávehetjük. Idôs, egyedül élô és beteg embereknek sokszor visszaadja az életkedvet.
Az összes fajta közül ô a legkisebb. Ennek ellenére nem lehet törékeny! Világszerte ölebként tartják, nagyon tanulékony kiskutya. Ezt a kiskutyát kísérô szerepben szeretik. Kicsi mérete ellenére temperamentumos, erôs, gyors kutya, kíváncsi, éber, bátor és nagyon hûséges a gazdájához.
Fogazata ennek a fajtának nagyon egyénien alakul. A sok bekevert rövid és hosszú orrú fajták miatt, nagyon gyakori a fogváltáskori állkapocs növekedési rendellenesség. Az addig szabályos harapású kutya elkezd elôre harapni és ez vagy úgy marad, vagy szerencsés esetben kb. másfél éves korára helyreáll. Az is gyakori, hogy a tej metszôfogak (6 db) megvannak és fogváltás után már kevesebb bújik ki, vagy fordítva, kiskorában kevesebb van és fogváltás után elôbújik mind a 6 db. A P fogak hiányosságai megengedettek, a metszôfogaké is, de nem kívánatosak. Minden színváltozat, minden színnel kombinálva megengedett.
Gyakori a térdkalács eldeformálódás, mely inkább felnôtt korban lesz látható. Ha kölyköt vásárolunk, mindig meg kell mozgatni a kicsi térdét és ha kattogást tapasztalunk, akkor szinte biztos, hogy a késôbbiekben problémák lesznek. Elég magas életkort megélnek, nem ritka a 15–16 éves korú sem. Ideális társ, kis helyen elfér, könnyû vele az utazás, keveset eszik, ezért a tartása olcsó. Viszont a kicsi létszámú alom miatt a kölyök drága.
Az ellés sem mondható könnyûnek a csivavánál. Kicsi termetéhez képest a kölykök elég nagyok, ezért nagyon gyakori a császármetszés. Nagyon fontos, hogy ellés elôtt gondoskodjon a tenyésztô arról, hogy baj esetén fogadja ôt egy orvos. Az alomnevelés ugyan olyan fárasztó, de élményekkel teli és kellemes, mint bármelyik más fajtánál.
Ha egy csivava kiskutyát szeretne valaki venni, elôször is gondolja át azt, hogy megoldható-e, hogy a kölyök ne maradjon egész nap egyedül. A pici testben nagyon rövidek az emésztési utak, ezért az ennivaló hamar kiürül belôle. Eleinte 8–10 hetesen négyóránként (pl. konzerv, vagy rizses hús), majd fokozatosan lehet ritkítani az etetések idôközét, észre lehet venni, mikor jön el annak az ideje. Én a száraztápot, a friss vízzel együtt mindig a kölyök elôtt hagyom. Természetesen, ha falánk a kiskutya és látszik rajta az elhízási hajlam, akkor a tápot nem szabad elôtte hagyni.
Hogy örömöt okozzon a kiskutya, meg kell nevelni még ha chihuahua is.
A chihuahua nagyon társszeretô. Ha egész nap nincs otthon senki és kénytelenek egyedül hagyni, akkor vegyenek neki egy társat, ha nem akarnak a késôbbiekben bonyodalmat, akkor azonos nemût. Így tud kivel játszani, nem tesz kárt unalmában és ami a legfontosabb, hogy nem lesz a magánytól búskomor.
Szólni kell még valamirôl, ami napjainkban súlyos probléma. Nagyon sokan vidéken a kiürült csirke és disznóólakban, jobb esetben, az istállóban tartják tömegesen a chihuahuát. Esôben a hasig érô sárban dagonyáznak, vagy szûk ketrecekben méltatlan körülmények között tartják, szaporítják ôket. Ha emberi oldaláról nézem, valahol érthetô, hogy a megélhetés kényszeríti rá az embereket a kutya szaporítására. Csakhogy! A jó gazda megnézi mit vesz, ez követelmény a kutyánál is. A legalapvetôbb az, hogy a standardját ismerni kell és legalább a kiállításokra, tenyészszemlékre el kellene járni (!), tudni kell mik a követelmények. A kutyát nem szabadna egyértelmûen haszonállatnak tekinteni, ô társállat! Ez a fajta a kereskedôk körében rendkívül keresett, ezért a genetikai hibás, örökletes betegségekben szenvedô és az azt örökítô, tenyésztésre alkalmatlan egyedeket is elletik.
A fajta története:
A világ legkisebb kutyája, a csivava mexikói fajta, de akár az Egyesült Államok is lehetne a fajtagazda ország. Az amerikaiak jelentős szerepet játszottak a modern csivava kialakításában, és már csak a szomszédos geográfiai helyzet miatt is sok a közös esemény a két ország történelmében.
A fajta Mexikó legnagyobb, több mint 247 ezer négyzetkilométeres, 2 millió lakosú államának nevét viseli. A mexikói felföld északi részén fekvő Chihuahua állam hasonló nevű fővárosának kb. 400 ezer lakosa elsősorban kohászattal, húskonzervek gyártásával és gyapotfeldolgozással foglalkozik.
Amilyen sok legenda övezi a csivava kialakulását, olyan kevés a bizonyított tény eredetét illetően. A legelterjedtebb elképzelés szerint a csivava igen régi, mexikói fajta. Egy ősrégi indián legenda szerint a csivava elkíséri elhunyt gazdája lelkét az alvilágba, átvezeti kilenc sebesen rohanó túlvilági folyón egészen az indiánok által elképzelt mennyországig.
Még csivava-terrier néven, először 1884-ben szerepelt kutyakiállításon. Az első csivavát 1904-ben regisztrálták az AKC törzskönyvében, egy Midget nevű vörös kant. Még ebben az évben megszületett az első alom is. Az amerikai állomány ősapjának a Caranza nevű, hosszúszőrű, vörös kant tartják, akit Owen Wister hozott Mexikóból. 1923-ban megalakult az amerikai csivava klub, és megszületett a standard is. 1967-ben már 37000 csivavát törzskönyveztek. Nemcsak az első hivatalos fajtaleírás az amerikaiak érdeme, de napjainkban nincs olyan törzskönyvezett csivava Mexikóban, mely ne amerikai ősöktől származna. Ami Európát illeti, 1886-tól hébe-hóba felbukkant egy-egy csivava Angliában. 1934-ben született az első alom, mégpedig egy USA import szukától, de a négy kölyök közül csak kettő maradt életben.
